“Nehogy már este 8-kor lefeküdjek, mint egy ovis. Minden jó program tart még, ki fogok maradni az életből!” 

Ez volt az első reakcióm, amikor az endokrinológus kedvesen javasolta, hogy ha jól akarok lenni, le kéne feküdni aludni jóval éjfél előtt. Nem akarom túldramatizálni, ő az este 10 órát javasolta takarodó gyanánt, de nálam már ez is kiverte a biztosítékot. 

Gimis korom óta éjjeli bagoly voltam. Régebben bulik, esti mozizás, színház, randik, barátnőkkel csacsogás, újabban éjszakába nyúló Netflix-maratonok, olvasás, lelkizés a párommal – nyilván nassolással egybekötve: minden jó program, amihez kellemes emlékek fűződtek, valahol az éjszaka közepén ért véget.

De sajnos értettem amit mondott. A szervezetünk alapból arra van beállítva, hogy akkor legyünk aktívak, amikor fenn van a nap. Minden éjszakai program, ami nem alvás, stressz a testünknek. A monitor vibrálása, a zaj, a pörgés stresszhormont termel. Esetemben termelt volna, mert a mellékvesém annyira ki volt merülve, hogy magas helyett már alacsony stresszhormon értéket produkáltam. Muszáj volt átállni.

Amikor először aludtam át az éjszakát este 10 és reggel 6 között, akkor jöttem rá, milyen érzés kipihentnek lenni. Az első hónap után eltűntek az izomfeszülések és görcsök a testemből. Találkoztam egy rég látott ismerőssel, aki megjegyezte, mennyire ki vagyok simulva, és mellesleg hogy csinálom, hogy nem öregszem. (Ó, ha tudná, min vagyok túl…)

Szóval ez egy teljesen más életminőség. Igen, határokat kell húzni. A környezetem már tudja, hogy rám este 9 után nem lehet számítani – kb akkor szoktam elstartolni haza. Van heti egy napom, amikor nem csinálok semmit, csak pihenek… Na jó, nem mindig sikerül a teljes napot így kihozni, de maximum egy órát vagyok hajlandó feláldozni bármilyen feladatra. És a teljes feltöltődés jegyében évente kétszer két hetet nem dolgozom, és elmegyek valami nyugodt, csendes zöld helyre a laptopom nélkül.

Nagyon sci-finek hangzik? Öt éve még én sem tudtam ezt elképzelni. Ma már büszke vagyok magamra, amiért így tudok magamra vigyázni. Nem önszántamból és dalolva. Az endometriózis megtanított rá, hogyan tegyem magam az első helyre. Kemény és fájdalmas lecke volt, de jól megtanultam.

Te meddig szoktál fenn lenni? 

És mikor kell felkelned? 

Megvan az a 7 óra alvás amire szükséged van?

Mit tudsz tenni azért, hogy meglegyen? 

Ha szeretnél még ötleteket kapni, hogyan tudod támogatni a saját gyógyulásodat, várlak a szeptemberi Anti-endo szerszámosláda workshopunkra Horváth Petrával.