Személyes életút

Tinikori szenvedések és a „normális” fájdalom

Tinikoromban, amikor menstruálni kezdtem, elkezdődött a tortúra: minden ciklusom első napján szörnyen szenvedtem. Általában 10-es skálán 8-10-es görcseim voltak, hosszú órákon keresztül hullámokban tört rám, sokszor hánytam, majd a fájdalom alábbhagyott, aludtam pár órát a kimerültségtől, majd úgy ébredtem fel, mintha semmi sem történt volna. Onnantól csak enyhe feszülés maradt az alhasam és a derekam tájékán. Mikor másodszor vitt be a mentő a nőgyógyászatra, fogamzásgátlót kaptam a fájdalom enyhítésére, „és mert már egyébként is itt az ideje” – ekkor voltam 14 éves. A hormonok enyhítettek a panaszaimon, de így is fájdalomcsillapítókkal tudtam csak működni a ciklusom elején.

A társadalmi nyomás: „ez egy ilyen dolog”

Mivel mindenütt azt hallottam, hogy „ez egy ilyen dolog”, normálisnak tekintettem, hogy havi egy alkalommal gyakorlatilag mozgáskorlátozott vagyok. 10-12 éve hallottam először az endometriózisról, meg arról, hogy hasonló tünetekkel jár, mint amitől már 20 éve szenvedek. Eldöntöttem, hogy kivizsgáltatom magam, de amikor kiderült, hogy ez egy laparoszkópos műtéttel jár, visszakoztam. Eddigre már jól bevált stratégiám volt a fájdalom menedzselésében, és többnyire jól elkaptam azt az időpillanatot, amikor be kellett vennem a fájdalomcsillapítót, hogy tényleg hasson.

Fordulat: új élet, új tünetek

2021. decemberében komoly fordulat következett be az életemben. 3 éves külföldön tartózkodás után úgy döntöttünk az akkori párommal, hogy hazaköltözünk, és közösen elindítunk egy vállalkozást. Akkor voltam elsőéves az Integrál Akadémián, és tele voltam tervekkel, stratégiát építettünk, és lubickoltam az élményben, hogy végre megtaláltam az életcélomat.
Néhány nappal cégalapítás előtt kezdődtek a tüneteim: olyan erős késszúrásszerű fájdalmam volt a keresztcsontom mögött, hogy nem tudtam felegyenesedve állni. Másfél hónapig többé-kevésbé folyamatosan fennállt a probléma, majd egyik napról a másikra megszűnt.

A diagnózis felé: küzdelem a megfelelő orvosért

Végigjártam egy sor specialistát, mire ciklikusan jelentkező tüneteim miatt egyikükben felmerült az endometriózis gyanúja. Tüneteim jelentkezése óta már több mint egy év eltelt, 2023. február volt. Ez volt talán a legnehezebb – olyan szakorvosra lelni, aki képzett ennek a betegségnek a diagnosztizálásában, és meg is tudja oldani. Onnan tudtam, hogy a végre nehezen megtalált orvosom lesz az igazi, hogy körülbelül két percébe telt megtalálni azt a csomót, amelyik miatt akkor már másfél éve kínlódtam.

Három hónapig szerveztem a dolgaimat, mire megnyugtatóan elrendeztem mindent, és kicsit aggódva, de magamat jó kezekben érezve testileg, lelkileg készültem a műtétre. Aztán egy héttel az időpontom előtt megharapott egy kutya és ezzel gondos előkészületeim mind mentek a kukába. Az orvosom a műtét elhalasztását javasolta, bennem már ettől egy világ omlott össze. Még itt sem merült fel bennem, hogy változtatnom kéne.

A műtét utáni felismerés: gyökeres változtatásokra van szükség

A beavatkozás végül remekül sikerült, bár itt is volt egy váratlan fordulat. Az egyik csomó annyival nagyobb volt a vártnál, hogy komoly találékonyságra és egy más műtéti technikára volt szükség az eltávolításához. A lábadozásom olyan hosszúra nyúlt, hogy lassan feléltem a tartalékaimat, és komolyan aggódni kezdtem, hogy hogyan tovább. Itt volt az a pont, amikor rájöttem, hogy komolyan át kell gondolnom az eddigi életemet és gyökeres változtatásokra van szükségem. Az első fontos változás a szemléletmódom átformálása volt. Eddig mindent meg akartam TENNI, hogy jobban legyek, és a rengeteg csinálástól csak egyre rosszabbul lettem. Most elkezdtem azt nézni, mit tudnék lerakni azok közül a terhek közül, ami miatt nem maradt energiám jól LENNI. 

Alternatív módszerek és életmódváltás

Már a műtét előtt olyan alternatív módszereket kezdtem keresni, amikkel meg tudom előzni a betegség kiújulását. Az egyik ilyen egy speciális torna volt, a másik egy endokrinológiai konzultáció és hormonegyensúly vizsgálat, amely komoly elcsúszásokat és problémákat tárt fel – ezek álltak valójában az endometriózis hátterében. Az endokrinológus hormonok adása helyett életmódváltásra bátorított, így átalakítottuk az étrendemet, és a napi rutinomat meditációval, több mozgással, megfelelő alvási mintázattal egészítettük ki. A nőgyógyászom a műtét utáni visszaesés megelőzésére egy progeszteron tartalmú spirált javasolt, de erről annyi rosszat hallottam, hogy visszautasítottam a kezelést.

Teljes életújjáépítés: munka, párkapcsolat, önismeret

A legfontosabb eleme a gyógyulásomnak az volt, hogy kialakítottam magamnak egy olyan életet, amiben a helyemen vagyok. Ez járt a legnehezebb döntésekkel, mégis ez vitt leginkább előre. Új munkahelyet kerestem, ami sokkal kevesebb stresszel járt. Elszántam magam a párkapcsolatom lezárására. Bár a betegségem alatt végig segített, támogatott és nagyon sokat köszönhettem neki, a kapcsolat már nem vitt minket sehová, és ezt mindketten éreztük. Végigjártam egy hosszú és intenzív önismereti csoportot, ahol gyermekkori mintáimat dolgoztam át és új női működésmódokat próbálhattam ki.

Az új év elején új barátokra tettem szert, régi kapcsolataim pedig meglazultak. Valahogy ez a sok változás új embereket vonzott körém, egy újfajta, támogató közösség részének érzem most magam.

Nemrég indult új párkapcsolatom érzésem szerint több szempontból is gyökeres változásokat hozott.

Sok régi kapcsolati sémámmal és működésmódommal szakítani tudtam. Gondoskodó, figyelmes társam mellett a közelség és a szeretet olyan mélységeit tapasztalom, ami önmagában gyógyító.

Végül elkezdtem határt húzni az emberek felé. Nem ellenük, hanem magamért. Életemben először én vagyok az életem főszereplője.

A gyógyulás eredménye: „nem szedek semmit, mégis jól vagyok”

Legújabb vizsgálati eredményeim szerint egészséges vagyok. A régi elváltozások eltűntek, új csomók nem alakultak ki. A közérzetem és a munkabírásom olyan, mint 10 éve, új egyensúlyokat alakítottam ki az életemben, önmagamra és a környezetemre tudatosabban figyelek.
Ja, és a nőgyógyászom csodálkozva figyeli a fejleményt, hogy „nem szedek semmit, mégis jól vagyok”.
A megszerzett tapasztalatokkal és tudással felvértezve elérkezettnek látom az időt arra, hogy másoknak segítsek egészségük helyreállításában.